Gőzöm nincs, mennyire vagy tudatában annak a kettősségnek, amit ezek a képek sugároznak (bár valószínűnek találom, hogy igen).
Egyik oldalon látom minden vonásban az évek alapos munkáját, az óvatos mozdulatokat, együttlélegzést az ecsettel, a tradíciók elmélyült ismeretét, és azt a törekvést, hogy ezek a tradíciók a legutolsó kis töredékig tökéletesen tiszteletben tartassanak. Koncentrált, ünnepélyes.
Másik oldalon egy írószer könnyedén táncol végig a sorok között, nincs elmélyülés és ünnepélyesség, fittyet hány formákra és kötöttségekre, mintha itt semmiféle jelentőséggel nem bírnának ugyanazok a dolgok, amelyek az előbbit azzá teszik, ami.
Talán pontosan ettől zseniális, főleg a negyedik tetszik.
Egyszer megpróbálnád fordítva is?
Úgy gondolom tökéletesen látod Dezső, hogy mi a helyzet ezeken a munkákon!
A kettősség valóban szándékos is, és - ha fogalmazhatok így - irányított véletlen is. Amikor japán kalligráfiát írok, akkor abban körülbelül 3 év gyakorlata van benne, és némely dologban még nincs meg, hogy annyira könnyed legyen, mint a latin betűs írásom... azt már vagy 24 éve gyakorlom, amióta megtanítottak rá :). Ha így írok, akkor csak az adott eszköz "kézre állása" számít. Azt még nem tudhatom, hogy 20 év múlva milyen könnyedség lesz a japán írásomban :). Egyébként rengeteget gyakorlok kanjikat a tanulás miatt, golyós tollal, azokon érezhető a gördülékenység, de az ecset ennyire még nem nőtt össze a kezemmel.
De mégis kedvet kaptam, hogy elengedve minden elvárásom kipróbáljam az ecsettel azt, amit a Cola-pennel.
Egy dolognak viszont nagyon örülök! Amit leírtál - tudva vagy tudatlan - az, amit nem igazán hittem volna, hogy máris képes lesz sugallni valami, amit csinálok: ünnepélyesség és fittyet hányás mindenre. Ilyet a japán kalligráfia kapcsán csak a zen mesterek műveiről szoktak mondani, és nyilván ezért érthető, hogy rendkívül jól esik, és igyekszem továbbra is úgy dolgozni, hogy ennek képes legyek megfelelni.
Nagyon köszönöm a hozzáfűzött szavakat! Kedvem lett betervezni egy ilyen munkát a hétvégére ismét!
Hozzászólások
Gőzöm nincs, mennyire vagy tudatában annak a kettősségnek, amit ezek a képek sugároznak (bár valószínűnek találom, hogy igen).
Egyik oldalon látom minden vonásban az évek alapos munkáját, az óvatos mozdulatokat, együttlélegzést az ecsettel, a tradíciók elmélyült ismeretét, és azt a törekvést, hogy ezek a tradíciók a legutolsó kis töredékig tökéletesen tiszteletben tartassanak. Koncentrált, ünnepélyes.
Másik oldalon egy írószer könnyedén táncol végig a sorok között, nincs elmélyülés és ünnepélyesség, fittyet hány formákra és kötöttségekre, mintha itt semmiféle jelentőséggel nem bírnának ugyanazok a dolgok, amelyek az előbbit azzá teszik, ami.
Talán pontosan ettől zseniális, főleg a negyedik tetszik.
Egyszer megpróbálnád fordítva is?
Úgy gondolom tökéletesen látod Dezső, hogy mi a helyzet ezeken a munkákon!
A kettősség valóban szándékos is, és - ha fogalmazhatok így - irányított véletlen is. Amikor japán kalligráfiát írok, akkor abban körülbelül 3 év gyakorlata van benne, és némely dologban még nincs meg, hogy annyira könnyed legyen, mint a latin betűs írásom... azt már vagy 24 éve gyakorlom, amióta megtanítottak rá :). Ha így írok, akkor csak az adott eszköz "kézre állása" számít. Azt még nem tudhatom, hogy 20 év múlva milyen könnyedség lesz a japán írásomban :). Egyébként rengeteget gyakorlok kanjikat a tanulás miatt, golyós tollal, azokon érezhető a gördülékenység, de az ecset ennyire még nem nőtt össze a kezemmel.
De mégis kedvet kaptam, hogy elengedve minden elvárásom kipróbáljam az ecsettel azt, amit a Cola-pennel.
Egy dolognak viszont nagyon örülök! Amit leírtál - tudva vagy tudatlan - az, amit nem igazán hittem volna, hogy máris képes lesz sugallni valami, amit csinálok: ünnepélyesség és fittyet hányás mindenre. Ilyet a japán kalligráfia kapcsán csak a zen mesterek műveiről szoktak mondani, és nyilván ezért érthető, hogy rendkívül jól esik, és igyekszem továbbra is úgy dolgozni, hogy ennek képes legyek megfelelni.
Nagyon köszönöm a hozzáfűzött szavakat! Kedvem lett betervezni egy ilyen munkát a hétvégére ismét!
Na azért....
Én meg örülök, hogy a szemem meglátta, ami előtte volt...
Én is sóvárgok, de egyelőre még a tradíciók megértésére törekszem... latin oldalon:D