Virágvölgyi meglátásai (2)

Magyarországon 1936-tól a Luttor-féle zsinórírás terjedt el, amelynek formáit Virágvölgyi lendülettelennek, csúnyának tartotta. Ebben túl sok hurkolást alkalmaztak, minek révén igen nehezen lehetett folyamatos írássá tenni. Szerencsére később a több verziós írás helyett csupán egyféle írásmódot tartottak meg belőle. Ez az írásmód külön vette, hogy az adott betű egy szó elején van, avagy más betűk között - és így tovább –, azonban még ez is visszalépést jelentett, főképp amiatt, hogy bizonyos kerek betűit csaknem másfélszer kellett körül járni egy leírás alkalmával.

A. Legrün írásmintája:

Kezdetben a zsinórírás sem feledkezett meg a lendületről, amely gondolatra Legrün írásmintája is rámutat hosszú kötővonalaival, de a Luttor-féle írás ezeket már teljesen figyelmen kívül hagyja. A magyarországi gyakorlat azt mutatta Virágvölgyinek és társainak, hogy amennyiben nincs összhang az írásminta és a kívánatos ritmus között, úgy minden-képpen a forma túlélése, vagyis az írásminta megmaradása a kívánatos ritmus rovására fog menni. Ebben az esetben pedig a tempó fokozása az írás kuszaságához vezet. A hibák mind abból alakulnak ki, hogy a zsinórírás nem képes rámutatni az írás saját valódi szerkezetére. A szerkezet abban rejlik, amelyre már utaltam korábban, hogy ti. az írás lendületét a felfelé menő vonalak adják, és a hangsúlytalan lefelé haladó vonások akár elhagyhatók is lennének. A zsinórírás mindezt teljességgel súlytalanná teszi az egyformán kanyargó, szabályosan kerek betűformáival, amelyekben az előre-hátra, fel-le irányok azonosak, és nincsen semmilyen kitűntetett iránya az írásnak, nincsenek benne hangsúlyos elemek. Ezért alakul ki, hogy sok alkalommal pusztán a szándék marad meg egyes betűk helyes leírására. Ezt illetően feltűnő és gyakori példa az „o” és az „a” betűk azonos képe. Ennek a hibának a kialakulását több dolog adja össze. Először is a karikákkal megtanult írás, majd a felnőttkori egyszerűsítés, amelynek aztán áldozatul esik néhány kevésbé lényeges elem.

Luttor Ignác által elkészített zsinórírás tájékoztató 1939-ből,
amely tartalmazza az átmeneti és a folyamatos írás mintáját is:

A zsinórírás arra is alkalmatlannak bizonyult, hogy a sima döntése vagy elkeskenyítése által egy jól használható írást kapjunk. A vonalvezetés hibái ezzel nem lettek kiküszöbölve. Ebből kifolyólag vált szükségessé egy megfelelő dőlt betűs írás kialakítása. Ebben az enyhe jobbra dőlés a betűk és az írás lendületét követi. A kerek betűknél szokásos kör, ellipszis és úgynevezett stadion-forma lekerekített párhuzamos formái helyett a dőlt írás lendületes parabola-íveket használ. Az ívelés minden esetben viszonylag szűk, amely által a kanyargás a minimumra csökken.