A kísérletekről (1)
Bár a föntiekben leírtak szolgálnak némi magyarázattal arra vonatkozólag, hogy miért támogatta az Országos Pedagógiai Intézet Virágvölgyi Péter által szorgalmazott íráskísérleteket, az intézmény ezen döntését egyéb meggondolások is elősegítették.
Virágvölgyi Péter által készített dőlt betűs írás abc-je
Virágvölgyi Az íráskísérletekről című cikkében külön hangsúlyozta, hogy a dőlt betűs írás nem tulajdonít nagyobb hangsúlyt a külalaknak, mint amilyen hangsúlyt más írások tulajdonítottak neki. Az írás minél hamarabb eszköz kell, hogy legyen a diákok kezében. Ugyanakkor közel sem mindegy, hogy ez az eszköz milyen is valójában. Ahogyan már szó esett róla, a megfelelő lendület, vagyis a helyes ritmus, a jó írásmozgás egy jellegzetes lüktetést ad az írásnak. Ez két különböző izommozgásból adódik össze: a hajlító izmok mozgásából - ami az ember maga felé húzott vonalainál jelentkezik -, és a zömmel feszítő izmok mozgásából, ami az ember magától elfelé húzott vonalaiban lesz hangsúlyos. Ez a lüktetést azonban nem tévesztendő össze a rajzoláskor megszokott lüktetéssel, ugyanis az írás és rajzolás között számos különbség található. Nos, a hiba éppen abban rejlik, hogy sok gyerek még nem „írja”, hanem rajzolja a betűket amikor a tempó fokozása már szükségessé válik. Ezért is lesz kapkodós, kusza „kaparássá” az írása annak, aki még nem „ír”.
A kerek betűk származásának egységességét jól mutatja a felső sorban képük.
Alattuk az egyes íráselemek csoportba szedve. Az alsó sorban a hajlítások és hurkolások képe.
Virágvölgyi azt is hangsúlyozta, hogy nem csupán eltérő betűformákat, hanem más írásmozgást is kialakított, amelyhez természetesen hozzájárult a vonalvezetés, a forma is. Írásmintája enyhén jobbra dől, amelynek dőlésszöge a 74º-nál lett megállítva. Ezt a lehetséges balra döntéstől az erősen jobbra dőlésig terjedő intervallum segítségével állapította meg. Elvileg az álló írás is lehetne lendületes, minthogy azonban túl közel helyezkedik el a balra döntés „határához”, így mégsem megfelelő. A tanulás folyamatában természetesen nem ellenőrizgetik a diákok írásjegyeinek pontos dőlését, hanem hagyják, hogy azt egyéni képességeik alapján sajátítsák el. Korrigálás csupán szélsőséges esetekben történik, illetőleg a balra dőlés az, amit egyáltalán nem engednek meg kialakítani a tanulás idején. Mivel a füzet elforgatása, sőt enyhe döntése kívánatosnak tekinthető, így az írás tulajdonképpen közelít az álló íráshoz, pontosabban akként is felfogható. Ezek után a betűk formája az, amely lényegessé válik. Nem kör, nem ellipszis, nem stadionforma, mert ezek mind mértani síkidomoknak tekinthetők – erről is esett már szó korábban – így távol kerülnek a kézírás lendületességétől. A magunk felé húzott vonalak hangsúlyosak lesznek - ekkor kissé meg is nyomja a tollat -, míg a távolító vonalak hangsúlytalanok, inkább egyensúlyozó elemek. Szerepük csupán az íróeszköz eljuttatása a következő hangsúlyos elemig. És ez minden egyes betűre vonatkozik. Ha megnézzük külön-külön is ezt a két írásrészt, akkor láthatóvá válik, hogy a hangsúlyos elemek önmagukban is olvashatóak maradnak!
A hangsúlyos és a hangsúlytalan vonalak külön választott képe
Hogy minden betű könnyen tanulható legyen, Virágvölgyi megfelelő elemekre bontotta őket, s ezeket az elemeket külön is a gyakorlás menetébe helyezték kísérletükben. Az elemekre bontás mellett nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy a lehető legkevesebb legyen az írássorán az íróeszköz azonos vonalon való többszöri átfutása. Ez ugyanis gátló és fékező hatású. Ezzel Virágvölgyi további előnyöket szerzett a dőlt írásnak.
