A Quenya nyelvtan

Forrás: http://www.freeweb.hu/tolkein/quenya.htm

A Quenya Nyelvtan

A főnév
A főnévnek a quenya nyelveb tíz esete van (soknak tűnhet, de nem kell megijedni :), magyarban is van ennyi), és négy számban lehet használni (azaz három fajta többesszám van).

A tíz eset a következők: alany-, tárgy-, részes-, birtokos-, társító- (asszociatív- és melléknéviesetnek is nevezik), heylhatározó-, eredethetározó-, célhatározó-, eszközhatározó- és egyéni eset (ez utóbbit Tolkien csak egyetlen levelében használta).

Alany eset
Az alanyeset a főnév ragozatlan formája. Leginkább akkor használják mikor az állítmány alanyaként szerepl a mondatban. Pl.: A Szilmarilok 20. fejezetében (Nirnaeth Arnoediad): "Auta i lómë!" = "Múlik az éjszaka!" (lómë = éjszaka).

Tárgyeset
A szó végi magánhangzó meghosszabításával jelzik a főnév táregyesetét. Ha mássalhangzóra végződik, akkor nincs különbség alany és tárgyeset közt. Többesszámban mindig 'i'-re végződik a főnév tárgyesete.
Pl.: cirya = hajó (ciryar = hajók); ciryá = hajót (ciryai = hajókat). "Birtoklok egy hajót." = "Haryan ciryá." (Valinorban mindig így beszélték a quenyát, de Középföldén egy idő után eltűnt a különbség alany- és tárgyeset közt - előfordul ha belemerül a tünde az orkokkal és sárkányokkal való csatározásba -, ezért az alanyesetet használták sokszor a tárgyeset helyett is.)

Részes eset
A részesesetben egy plusz '-n' járul a főnévhez. Ez a magyar '-nak' '-nek' ragnak felel meg. Pl.: "ni" = "én" (nektek is a Ni-lovagok jutottak eszetekbe? :)), "nin" = "nekem"
A Namárië-ben hangzik el: "Sí man yulma nin enquantuva?" = "Most ki tölti újra a kupámat? (Most ki tölti újra a kupát nekem? - A különbség abból ered, hogy Göncz Árpád az angol szöveget fordította le nem a quenyát :))" [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]

Birtokos eset
Birtokos esetben egy '-o' járul a főnévhez (többes számban '-on'). Pl.: "Vardo tellumar" = "Varda kupolái". Az eredeti főnév Varda volt, a szó végi 'a' eltűnt, és helyette lett 'o'. Általában csak az 'a'-ra végződő szavak végéről tűnik el a magánhangzó, a többi megmarad. Kivétel még az 'o', mert az nem duplázódik meg: "indis i ciryamo" = "a tengerész felesége" ("ciryamo" = "tengerész").
Többesszámra példa a Namárië-ben [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]: "rámar aldaron" = "a fák szárnyai" (magyarra a fák ágainak fordították, de a levelekről van inkább szó). Illetve: "Quenta Silmarillion" = "(A) Szilmarilok Története". (alanyeset: "Silmaril", többesszám: "Silmarilli", birtokos eset: "Silmarillion")
Az '-o' olykor eredethatározót jelöl (-tól, -től), birtoklási értelemben érthető úgy mint "vkitől származó". Lásg még a társító esetnél.

Társító eset
Ezt asszociatív- és melléknévi esetnek is szokták hívni. A '-va', '-wa' végződést kapja a főnév attól függően, hogy magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződik. Pl.: "Mindon Eldaliéva" = "Eldalië Tornya". Példa a Namárië-ben [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]: "yuldar ... miruvóreva" = "réti szél", vagyis a réthez tartozó szél.
A különbség birtokos és társító eset közt a következő képp fogható fel. "róma Oroméva" = "Oromë kürtje" társító esettel van kifejezve. Azt fejezi ki, hogy a kürt Oromë-hoz tartozott az elbeszélés idején, de ha birtokos esettel mondanák "róma Oromëo", az is jelenthetné ugyan, hogy "Oromë kürtje", de már olyan értelemben szereplne inkább, hogy "Oromë-tól származó kürt", mely az elbeszélés pillanatában már nem volt a birtokában.

Heylhatározó eset
A főnevek ebben az esetben a '-ssë' végződést kapják. Körülbelül a magyar '-ban', '-ben', '-on', '-ön', '-en'-nek felel meg.
A Namárië eredeti címe: "Altariello Nainië Lóriendessë" = "Galadriel kesergése Lórienben" (Galadriel quenyául Altariello). Lóriendë heylhatározó esetben Lóriendessë.
Többseszámban a '-ssen' jelöli ezt az esetet. Pl.: "mahalmassen" = "trónokon" (mahalma = trón).
A Namárië-ben megtalálható még a "yassen" = "melyekben (ahol)" (egyes számban: yassë = melyben).

Eredethatározó eset
Egyesszámban '-llo', többesszámban '-llon' vagy '-llor'. A magyar '-ról', '-ről', '-tól', '-től', '-ból', -'ből' felel emg neki.
A Namárië-ben van két példa is rá: "sindanóriello" = "a szürke földről" (sinda-nórie-llo = szürke-föld-ről), illetve "Rómello" = "keletről" (Rómen = (A) Kelet)
További példa: Mikor Aragorn átveszi a koronát: "Et Earello" = "A Nagy Tengerről" [A Gyűrűk Ura VI/5 (A Helytartó és a Király)]

Célhatározó eset
Egyesszámban '-nna', többsesben '-nnar' toldalék. A magyar '-ba', '-be', '-hoz', '-hez', '-höz', '-ra', '-re' (néha '-on', '-en', '-ön') felel meg neki.
Ugyanabban a mondatban, amit az eredethatározónál néztünk (Aragorn átveszi a koronát, és Elendil szavait idézi) van példa célhatározóra is: "Endorenna" = "Középföldére" (Endor(e)-nna = Középföldé-re)
Persze a Namárië-ben is van példa (a magyar '-on'): "falmalinnar" = "(tajtékos) habokon". Ez részleges többesszám (a három többesszám egyike), melynél a toldalék '-linnar' (falma = hullám).

Eszközhatározó eset
A cselekvés eszközét (magyarban '-val', '-vel'), vagy egyszerűen az okát ('-tól', '-től' - vmi által) jelöli. Toldaléka a '-nen' (többesszámban '-inen').
Namárië-beli példák: "laurië lantar lassi súrinen" = "hullik a szélben (széllel/szél által) az arany levél", vagy "tintilar i eleni ómaryo airetári-lírinen" = "a csillagok is megrememgnek [Varda] szent és ünnepélyes énekétől(éneke által)".
Példa a öbbes számra: "i carir quettar ómainen" = "akik szavakat formálnak hangokkal" (óma = hang, Ómai = hangok, ómainen = hangokkal).

Ha a főnév amihez valameyik eset toldalékát kapcsolják mássalhangzóra végződik, gyakran egy 'e' kerül a főnév és a toldalék közé. Pl.: "Elendilenna" = "Elendilhez". Néha a főnév többesszámát jelző 'i' a főnév és a toldalék közé kerül. Lásd lejjebb.

Többesszám:

Az alanyeseti többesszám esetén a főnév '-r' jelet kap ha magánhangzóra végződik, kivéve az '-ë' (sima 'e', de szó végén azt 'ë' jelöli) végződést. Pl.: Vala => Valar, Elda => Eldar.
Mássalhangzóra és '-ë'-re végződő főnevek többesszámát '-i' jelöli, ami az 'ë'-t felülírja. Pl.: Atan => Atani, Quendë => Quendi.
KIVÉTEL! Ha a főnév vége '-ië' akkor '-r' végződést kap, nehohy dupla '-ii' legyen a vége. Pl.: "tië" = "út", "tier" = "utak"(ez 'ë'-ről eltűnz a két pont, mert az csak szóvégi 'e'-nek dukál).

A részleges többesszám (ezt valószínűleg akkor alkalmazzák ha több dologról, de nem az egészről van szó, például a "néhány" szóval kapcsolatban) jele a '-li'. Az esetek többesszámának toldaléke járul ehhez. Persze ha a toldalék 'i'-vel kezdődött az elmarad, illetve a toldalék végi, többesszámot jelölő 'n', vagy 'r' is elhagyható opcionálisan. A '-va' (társító eset) és '-nen' (eszközhatározó eset) toldaléka előtt, a '-li' 'i'-je mehgosszabodik: '-líva', '-línen'.

A kettős többesszámot akkor használják ha két dologról, egy párról van szó. Például valakinek a kezei (egy pár kéz), vagy Valinor két fája. A jele kétféle lehet '-t', vagy '-u'. Pl.: A Namárië-ben: "máryat (Elentári)" = "a kezei", vagy "ciryat" = "két hajó".
De ha a szótő utolsó mássalhangzója 't' vagy 'd' akkor az '-u' jelet használják. "Alda" => "Aldu" ("fa" => "(a) Két Fa").
A többi esetben (nem alanyeset, vagy tárgyeset) a végződésekbe belefurakodik a 't'. Lásd a táblázatot.

A névelő:

A quenya csak határozott névelőt használ. Az "i" tölti be a határozott névelő szerepét: "i" = "a, az".

Az ige:

Quenyában az igék két nagy csoportra oszthatóak.
Az első, kisebb számosságu csoportot nevezik alap (vagy elsődleges) igéknek. Az ilyen igék szótőve egy olyan alapgyökből áll, ami semmijen plusz toldalékot nem tartalmaz. Pl.: "mat-" = "enni", "tul-" = "jönni".
A második, jóval nagyobb csoportot A-szótővű, vagy származtatott igéknek nevezik. Ezek mindig az 'a' magánhangzóra végződnek, mely nem eleme az alap gyöknek. Ezek mind tartalmaznak valamilyen plusz gyököt az alap szótő mellett. Ez a végződés leggyakrabban '-ya', vagy '-ta'. Pl.: "tulta-" = "idézni/hívni", "tulya-" = "hozni". Ezek láthatóan a "tul-" gyök ("jönni") jelentésének kiterjesztését jelölik. Olykor az alap gyök és a származtatott gyök közt nincs jelentés beli különbség. Pl.: "sir-" = "sirya-" = "folyni".
Vannak kevésbé gyakori A-végződések is, mint '-na' ("harna-" = "megsebesít"), vagy csak maga az '-a' ("ora-" = "siettetni/unszolni").

A quenya öt igeidőt ismer.
Ezek a következők: aorisztikus, régmúlt, múlt, jelen, jövő.

Az aorisztikus igeidő a legegyszerűbb mind képzését, mind jelentését tekintve. Az ige alap jelentése ilyenkor nem módosul semmilyen módon. Olyan általános, időtlen igazságokat fejeznek ki vele a tündék, mint: "i carir quettar" = "akik szavakat készítenek(szólnak?)", de egy egyszerű, épp folyamatban lévő cselekvést is kifejezhet, a folyamatosság kihangsúlyozása nélkül. Pl.: A Nirnaeth Arnoediad-ban: "Auta i lómë!" = "Múlik az éjszaka!" De az ige ilyenkor nem jelöl éppen zajló folyamatosságot, erre való a quenyában a jelenidő, mint lejebb látjuk majd.
Az ilyen időben álló alap igék '-i' végződést kaptak, mely időkkel módosult, és '-ë' végződéssé alakult. de csak szóvégen, mert ha egyéb toldalék is járul az igéhez, akkor ismétcsak '-i' fog szerepelni helyette. Ha egy ige alanya többesszámú, akkor '-r' végződést is kap még.
Pl.: az alap szótő: "car-" (csinálni/tenni), aorisztikus formája: "carë" (vki csinál vmit), és "carir" (vkik csinálnak vmi(ke)t). Az aorisztikus formában lévő igék esetén Tolkien gyakran használja az '-n' végződést, ami az egyes szám első személyü cselekvést jelöli: "carin" = "(én) csinálok (vmit)"; "tulin" = "(én) jövök".
A nem alap igék nem kapnak plusz végződést, csak a tárgy többesszámából eredő '-r'-t és az egyes szám első szemlyt kifejező '-n'-et: "lanta" = "(vmi) esik", "lantar" = "esnek", "lantan" = "(én) esek".

A quenya jelen idő valójában a folyamatos igeidőnek felel meg.
Alap igék '-a' végződést kapnak, és az utolsó magánhangzó meghosszabodik: "sil-" = "ragyogni", "síla" = "(éppen) ragyog", "sílar" = "(éppen) ragyognak"; "mat-" = "enni", "máta" = "(éppen) eszik", "mátan" = "(éppen) esznek".
Tolkien azonban néha nem csak folyamatos, hanem szimpla jelenidő értelemben is használja ezt az igeidőt. Így pl. az ismert köszöntésben: "elen síla lúmenn' omentielvo" = "csillag ragyogjon találkozásunk óráján", a "síla" jelen időben van, de Tolkien néha az aortisztikus "silë" igét használja helyette.
A származtatott igék esetén az '-a' végződés mellé újabb '-a' járulna, de ez elmarad. Pl. a Namárië első sorában a "lantar" ige; a "lanta-" a szótő, ehhez járulna egy '-a' majd a többesszámú alany miatt egy '-r'. De csak "lantar" szerepel. Így a "Laurië lantar lassi" jelenthet "aranylón hulló levelek"-et, és lehet "aranyló levelek hullása" (magyarban nehéz a különbséget kifejezni a folyamatos és szimpla jelen közt azért olyan gyenge ez a példa :))
De újabb példák azt mutatják, hogy származtatott igék esetén az '-a' végződést jelen időben '-ëa' vátja fel. Ahol nem követi több mássalhangzó a szótő magánhangzóját, ott az meghosszabodik az alapigékhez hasonlóan: "ora-" => "órëa" (siettetni/sürgetni). Ahol több mássalhangzó is van ott ez elmarad, így a "lanta-" jelenideje valójában "lantëa" lenne.

A múlt időben a származtatott igék meglehetősen szabályosan viselkednek. Mindegyik '-ë' végződést kap, melyhez párosulhat a többesszámot jelző '-r', ekkor '-er' lesz belőle (a két pont az e fölött csak szó végén, és diftongusoktól különböző másslnhagnzó csoportban jelölt). A leggyakrabban azonban az '-në' a múltidő jele. Pl.: "ulya-" => "ulyanë" (ömlik); "hehta-" => "hehtanë" (elhagy, elpártol); "ora-" => "oranë" (sürget). A Namárië-ben ilyen a "ortanë", ami az "orta-" múltideje (felkelni, emelkedni).
Az elsődleges igék esete bonyolultabb. Ha a szótő '-r', -'m' vahy '-n' végű, akkor megkaphatja az '-në' végződést, mivel az '-rn', '-mn' és '-nn' mássalhangzókapcsolatok engedélyezettek a quenyában. ilyen pl.: "tir-" => "tirnë" (nézni); "tam-" => "tamnë" (bevágni/benyesni); "cen-" => "cennë" (látni).
A '-p', '-t' és '-c' végű igék nem kaphatnak '-në' végződést, mert a quenyában tiltott a '-pn', '-tn' és '-cn'(kn) kapcsolat. A probléma megoldása, hogy a nazális 'n' szerepét átveszi egy másik nazális hang a kritikus mássalhangzó előtt: 'p' előtt 'm' => 'mp'; 't' előtt 'n' => 'nt'; 'c'(k) előtt az 'ng' (az angol "king" 'ng'-je) melyet 'n'-nek betűznek => 'nc'(nk) (mint az angol "think" végén). Pl.: "quet-" => "quentë" (mondani); "top-" => "tompë" (fedni); "hat-" => "hantë" (törni); "tac-" => "tancë" (bezárni/rögzíteni).
Az '-l' végűek esetén, az '-në' végződés helyett csak '-ë' van, de az 'l' megduplázódik. Pl.: "vil-" => "villë" (repülni).

A régmúlt igeidőt olyan esetben használják mikor a cselekvés már teljes egészében lezajlott a múltban, de a jelenre nézve mégis fontos, mert például még érezteti hatását.
Az igéhez mindig az '-ië' végződés járul (többesszámban '-ier'), és ha lehetséges akkor a szótő magánhangzója is megduplázódik (lásd a múlt időnél). Plusz, a szótő magánhangzója a szó elején is megjelenik. Pl.: "tul-" => "utúlië" (jönni)
"mat-" => "amátië" (enni)
"tec-" => "etécië" (írni)
"not-" => "onótië" (számolni)
"tuv-" => "utúvië" (találni)
"lend-" => "elendië" (menni, utazni) (az 'e' rövid marad, mert két mássalhangzó előtt már nem lehet hosszú magánhangzó)
Mikor Aragorn megtalálja a fehér fa csemetéjét így kiált: "utúvienyes" = "megtaláltam" (utúvië-nye-s [lásd még névmásoknál])
A származtatott igék is hasonlóan képezhetőek, de a szóvégi '-a' eltűnik, helyette lesz az '-ië', és a magánhangzó a szótőben nem lesz hosszú (legalábbis nincs példa olyanra, amiben hosszú lehetne egyáltalán). Pl.: "panta-" => "apantië" (nyitni)
"menta-" => "ementië" (küldeni)
"tinta-" => "itintië" (meggyújtani(?))
"costa" => "ocostië" (vitatkozni,veszekedni)
"tulta-" => "utultië" (idézni)
A '-ya' végű származtatott igék régmúlt idejében is eltűnik az '-a' és az 'ië' jelenik meg helyette, de így '-yië' lenne az ige végződése (esetlegesen a plusz '-r', vagy '-n' végződéssel), de '-yi' kapcsolat nincs a quenyában, így a '-y' is eltűnik. Ennek következmény az, hogy az ige úgy néz ki régmúlt időben mintha nem is származtatott lenne. Pl.: "vanya-" (eltűnni, elmenni, elmúlni) régmúlt ideje "avánië" lesz, ami a Namárië-ben is szerepel '-r' végződéssel: "yéni (a)vánier" = "húznak el ... a hosszú évek".

A jövő időt a quenya az '-uva' toldalékkal képzi. Pl.: "mar- => "maruva" (maradni, idozni); Elendil esküjében: "sinomë maruvan" => "ezen a helyen fogok maradni". Származtatott igkénél az '-a' eltűnik az ige végéről: "linda-" => "linduva" (énekelni).
Kívánság kifejezésére is használjáka jövő időt. A "nai" szó jelentése "úgy lenne, hogy; kívánja, hogy"; "tir-" (néz,figyel,megőriz) => "tiruva" (meg fogja őrizni) => "nai tiruvantes" = "bárcsak megőriznék".

Az ige még előfordulhat főnévi igenévi alakban, vagy felszólító módban:
Az alap igék főnévi igenevéz a szótőhöz kapcsolt '-ë' jelzi. Pl.: "polin quetë" = "tudok beszélni" (quet- = beszél).
A származtatott igék főnévi igeneve megegyezik a szótővel. Pl.: "lelya" = "menni" (lelya- = megy). Így az ilyan igék főnévi igeneve megegyezik a végződés nélküli aorisztikus alakkal.

A felszólító mód kifejezésére a szó előtt álló 'á' előtag szolgál: "á carë" = "csináld!" (car- = csinál; carë = csinálni). A cormalleni mezőn elhangzó, a hobbitokat éltető énekben: "a laita te!" = "dicsőítsük őket!". Itt az 'á' helyett azért van 'a', mert a felszólítás igéje hosszú magánhangzót ('ai') tartalmaz.
A negatív felszólításra az "áva" előszó szolgál: "áva carë" = "ne csináld!".
Az alapigék felszólító módja olykor másképp is képezhető. Erre szolgál az '-a' toldalék: "ela!" = "nézd!", vagy "heca!" = "takarodj!", vagy "ëa!" = "legyen!". Így a "car-" felszólítómódja egyaránt lehet "cara" és "carë" is.

Rendhagyó igékkel is találkozhatunk a quenyában. p;lda erre a "rer-" (vet) ige. Azt gondolhatnánk a múltideje "rernë" kellene legyen - hasonlóan a "tir-" (néz,figyel) igéhez, melynek "tirnë" -, azonban az "rendë". Ennek oka az, hogy az eredeti gyök a "red", melynek régmúlt ideje a 'd' végződés miatt az 'n' nazális a 'd' elé kerül, és így lesz "rendë". Hasonló még:
"hyar-" => "hyandë" (hasít)
"ser-" => "sendë" (pihen)
"nir-" => "nindë" (tolni,nyomni)
Másik jelenség, hogy a '-ya' végű tárgyatlan igék múltidejüket úgy képzik, mint a '-ya' nélküli gyök:
"lelya-/ledya-" => "lendë" (megy) [lelyanë lenne a szabályos]
"ulya-" => "ullë" (ömlik)
"vanya-" => "vannë" (eltűnik,elmúlik)

A nazálist nem tartalmazó igék múltidejében olykor megnyúlik a magánhangzó:
"lav-" => "lávë" (nyal)
"um-" => "úmë" (nincsen vmi[nem létezik],nem csinál vmit)
Az így képzett alak sokszor nem igét jelöl, hanem főnevet: "ser-" (pihen) => "sérë" (pihenés).
Egypár '-ta' végű ige is képezheti így a múlidejét, de ezeknél a hagyományosan képzett alakot is használják:
"onta-" = "ónë" (csinál,alkot)
"anta-" => "ánë" (ad)

A létige alakjai:
"ná" = "van"
"nar" = "vannak"
"nauva" = "lesz"
"né" = "volt"
A felszolító mód nem ismert.

Melléknév:

A legtöbb melléknév a quenyában 'a'-ra végződik:
"laiqua" (zöld), "alassëa" (boldog), "númenya" (nyugati), "vanya" (csinos,szép), "morna" (fekete), "melda" (kedves).
Vannak 'ë'-re végződő melléknevek is:
"carnë" (vörös), "varnë" (barna [bőrű]), "inimeitë" (női).
'o'-ra és 'u'-ra végződő melléknév nem ismert. Néhány mássalhangzóra - főleg 'n'-re - végződő azonban igen:
"firin" (halott [természetes okok miatt])
"qualin" (halott [meggyilkolták/baleset])
A melléknév igazodik a jelzett főnév számához. '-a' végződés esetén '-ë' jelzi a többesszámot; '-ë' vagy mássalhangzó esetén '-i', '-ëa' esetén '-ië':
vanya vendë (gyönyörű lány) > vanyë vendi (gyönyörű lányok)
carnë parma (vörös könyv) > carni parmar (vörös könyvek)
laurëa lassë (aranyszín levél) > laurië lassi (aranyszín levelek)
firin casar (halott törp) > firini casari (halott törpök)
A melléknév középfokának képzéséről nincsenek ismereteink, de a felsőfokot a 'an-' előtag segítégével képzi a quenya: "calima" (fényes) => "ancalima" (legfényesebb).

Melléknévi igenév:

A melléknévi igenév egy állapotot ír le, melyben a cselekvő személy van. Magyarban a '-va', '-ve' felel meg neki. Quenyában a '-la' toldalékot használják: "falastala" = "tajtékozva" ("falasta-" = "tajtékot vet"). Ha lehetőség van rá a szótő magánhangzója meghosszabbodik: "hlapúla" = "szállva" ("hlapu" = "száll [a szélben]"). Alap igék esetén nem csak a magánhangzó hosszabodik meg, hanem egy '-a' toldalék is bejöhet a melléknév képzője elé: "sil-" => "sílala" (ragyogva).

A melléknévi igenévnek a múltbeli alalkját is használják (magyarban a "vala" szókapcsolat felel talán meg: "ülve vala"), ami annak az állapotnak a leírására szolgál amibe a vonatkozó ige hatására került az illető. A '-na', '-ina' végződést kapja a szótő: "car-" => "carna" (csinálva vala); "rac-" => "rácina" (törve vala).
Mint látható a szótő magánhangzója itt is meghosszabodhat. Ha a szótő '-l'-re végződik, a '-na1 toldalék helyett a '-da' lesz használva ('ln' kapcsolat nincs): "mel-" => "melda" (szeretve vala)

A melléknévi igenév is követi a főnév számát, akárcsak a melléknév, vagyis többesszámban az '-a' végződés '-ë'-re vált, stb... De a jelen idejű melléknévi igenév esetén, az '-la' végződés nem vált '-lë'-re.

Névmás:

A névmásokat a quenya a vonatkozó igéhez, vagy főnév végéhez toldja.
A Namárië-ből pl.: "máryat" = "kezei" (má- = kéz; -rya- = az övé; -t = két darab).
Másik példa: "hiruvalyë" = "meg fogod találni" (hir- = talál, -uva- = jövő idő, -lyë = te)

egyesszám első személy: '-n', vagy '-nyë'
egyesszám/többesszám második személy (udvarias - magyarban inkébb harmadik személy "Ön/Önök"-je): '-l', '-lyë'
egyesszám/többesszám második személy (fesztelen): '-ccë'
egyesszám harmadik személy: '-s' (néha nemtől is függ: hímnem:'-ro'; nőnem:'-rë')
többesszám első személy: '-lmë' (az illető tagja a csoportnak), '-mmë' (nem tagja)
többesszám duális első személy [én és te]: '-lvë', vagy '-lwë'
többesszám harmadik személy: '-ntë'

Példa:
"lendë" = "ment"
"lenden/lendenyë" = "mentem"
"lendel/lendelyë" = "(Ön(ök)) ment(ek)"
"lendeccë" = "mentél"
"lendes" = "(ő/az) ment"
"lendemmë" = "mentünk" (én nem)
"lendelmë" = "mentünk" (én is)
"lendelvë/lendelwë" = "mentünk" (én és te)
"lendentë" = "mentek"

Mikor Aragorn megtalálja a palántát: "Utúvienyes!" = "Megtaláltam!" (Utúv-ie-nye-s = megtalál-t-am-( a palántát))

Birtokos névmás
egyesszám első személy: '-nya' (enyém)
egyesszám/többesszám második személy (udvarias - magyarban inkébb harmadik személy "Öné/Önöké"-je): '-lya'
egyesszám/többesszám második személy (fesztelen): '-cca' (tied)
egyesszám harmadik személy: '-rya' (övé)
többesszám első személy: '-lma' (az illető tagja a csoportnak), '-mma' (nem tagja) (miénk)
többesszám duális első személy [én és te]: '-lva', vagy '-lwa' (miénk)
többesszám harmadik személy: '-nta' (övék)

Példa:
"parma" = "könyv"
"parmanya" = "könyvem"
"parmalya" = "(az Ön/Önök) könyve"
"parmacca" = "könyved"
"parmarya" = "(az ő) könyve"
"parmalma" = "könyvünk" (de én nem vagyok része a csoportnak)
"parmamma" = "könyvünk" (enyém is)
"parmalva" = "könyvünk" (tied és enyém)
"parmanta" = "könyvük"

Ha a főnév mássalhangzóra végződik egy plusz 'e' is bekerül a toldalék elé. Például: "macil" (kard) => "macilecca" (kardod), de egyesszám első személyben ez a kötőhang 'i': "mailinya" (kardom).
A főnév különböző eseteiből (tárgyas-, részes eset, stb...) származó, fentebb tárgyal toldalékok még ehhez jönnek hozzá: "parmanyassë" (helyhatározó: könyvemben), "parmanyanen" (eszküzhatározó: könyvemmel).
Az ismert köszöntésben is van példa: "Elen síla lúmenn' omentielvo" = "Csillag ragyogjon találkozásunk óráján"; "omentie-lva-o" = "találkozás-unk-(nak) (óráján)".
Olykor a névmások hangsúlyosan, kiemelve jelennek meg, ilyenkor nem az ige toldalékaként, hanem külnö szóként jelentkeznek. Jó példa erre a Namárië utolsó mondatai: "nai hiruvalyë Valimar" = "ti talán megleleitek Valimart"; itt a "ti" a "hir-" ige jövőidejű alakjának "hiruva" toldalékaként jelentkezik: "-lyë". A következő mondatban azonban a TI ki van hangsúlyozva, így: "nai elyë hiruva" = "TI talán megleleitek". Itt az "elyë" fejezi ki a személyes névmást. Ilyen kiemelés még, a "inyë" = "ÉN", és "elmë" = "MI". A többi névmás kiemelt formája nem ismert.

További ismert szavak személyes névmásokra:
"ni" = "én"
"nin" = "nekem"
"nye" = "engemet"
"tye" = "tégedet/titeket"
"ta" = "az(/azt?)"
"te" = "őket(/ők?)"
"me" = "mi"
"met" = "mi(kettős: te és én)"
"so" = "ő (hímnem)"
"se" = "ő (nőnem)"