Zsinórírás (2)
Az egységes magyar gyorsírásnál is ismerünk kimondottan ritmusellenes betűket, de csak mindössze kettőt (r és az nk-ng jelét), amelyek alakjuknál fogva, szintén inkább előnyt biztosítanak. A ritmus ellenességre vonatkozó állításom bizonyítására ugyancsak a 6. ábrán a 4 kifogásolt betűből a „mennyivel” szót mutatom be mindkét írásrendszerrel.
A zsinórírással írott szó merev vonalvezetése az első látásra felfedezhető. De próbáljuk meg a szó leírását nagyobb méretben és nagyon lassú tempóban. Tapasztalhatjuk majd, hogy a kritika tárgyává tett betűk írásánál azok hegyesen kezdő szárához érve írószerszámunk – ha egy gondolatnyi időre is – meg kell, hogy álljon.
E próba megtörténte után képzeletben egy autót vezessünk sebesen a zsinórírás és a régi magyar írás útvonalán. Nem kétséges, hogy a régi magyar írás vetőinek vonalán haladó autó nagy előnnyel fog győzni. Ebből is láthatjuk, hogy ezek a ritmusellenes betűk valóságos kerékkötői a gyorsabb ütemű írás végzésének.
A dőltírású régi magyar írással írott szókép világos magyarázatát adja annak, hogy csakis ilyen ritmusos betűalakokkal lehet torzulásmentesen, könnyedén és gyorsabban írni. A régi magyar írás használhatóságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy abban az időben is megállta helyét, amikor még írógépek hiányában az ügykezelés kizárólag kézírással történt.
A zsinórírás nagybetűire vonatkozólag ritmusellenes formájukon kívül csak a következőket jegyzem meg. A nagy A, B, D, F, H, R, P, és T betűk egyrészt nehezen utánozhatók, másrészt, pedig nem illenek bele a többi betűk kövérkés (kör alakú) karakterébe.
Álló írás vagy dűlt írás? A zsinórírás az álló írás mellett tört lándzsát. Mi a különbség a két írásmód között? A mérleg itt is a dűlt írás javára billen.
Nézzük csak meg jól a közölt rajzot (1. 7. ábrát). Megállapíthatjuk, hogy mindkét írásnál a betűk tengelye merőlegesen esik az asztallap szélére. Végeredményben az úgynevezett dűlt írás is álló írás, mert csak a papírlapot döntjük balra. E papírtartás aztán lehetővé teszi az írást végző kéznek a biztos, zökkenőmentes vonalvezetést, mert a kar könyökben az asztalra támaszkodik, úgy hogy az alsó kar a vonalazás mentén felfelé és visszafelé könnyedén haladhat, sőt az újabb sorok megkezdése esetén sem kell a könyökben támaszkodó kart elmozdítani. Ezzel a kar- és papírtartással legalább 4-5 sort tudunk folyékonyan írni. Az álló írás hívei ott tévednek, hogy nem veszik figyelembe a fizikai lehetetlenség törvényét.
Minden kezdeményező lépésnek ott kell kezdődnie, hogy elsősorban megállapítsuk, azt, hogy fizikailag lehetséges-e ilyen vagy amolyan papírtartással folyékonya írni. Csakis ennek világos eldöntése után állíthatjuk fel az írás egészségtanával kapcsolatos követelményeket is.
Lássuk most már, hogy egyenes papírtartás mellett mire kényszerül az írást végző egyén. Vízszintes irányban való haladásra van utalva, ami viszont a jobb karnak egészen a válltól való állandó mozgását vonja maga után, tehát csak úgy karnak egészen a válltól való állandó mozgását vonja maga után, tehát csak úgy képes „folyamatosan” írni, ha könyöke nem támaszkodik! Kérdezem: mennyi ideig lehet így írni és milyen lesz az írás?
Elsősorban folyamatos írásról beszélni sem lehet! Az írást végző egyén rövid időn belül elfárad, írása, pedig természetes, hogy csúnya, merev, összevissza düledező lesz.
Az álló írás laikus híveit az téveszti meg, hogy kezdő fokon, amikor még nem kell gyorsabban írni, valahogy megy az írás. De miért? Azért, mert könyökben megtámasztja karját, majd 2-3 betű (többre nem képes) leírása után, hogy továbbhaladhasson a betűvetésben, karját óvatosan picit jobbra csúsztatja, és könyökben ismét megtámasztja.
Megfigyeltem, hogy némelyik úgy segít magán, hogy a papírt húzza balra. Ilyen akadozva lehet csak az egyenes papírtartással akár csak egy rövidebb szót is leírni. Ez is egyik magyarázata annak, hogy ma fiaink nem képesek lendületesebben folyamatosan írni. Az álló írást hirdetők a dűlt írás hátrányául sok mindent felhoztak. Többek között túlzásnak tartom azt a vádjukat, hogy a dűlt írás gerincferdülést és közellátást idézhet elő. Már ezek a veszélyek fennállnak az álló írásnál is, határozottan állíthatom, hogy egyik sem következik be a XX. Század modern iskolájában, mert egyrészt a pedagógusok jól ismerik az írás egészségtanával kapcsolatos előírásokat és azt lelkiismeretesen végre is hajtják, másrészt a növendékek egyfolytában nem végeznek nagyon sok írásbeli munkát és végül pedig bőségesen gondoskodnak a testnevelési órák és a különféle sportok a gyermek egészséges testi fejlődéséről.
Az álló írás kátyúba jutását legjobban Németország példája igazolja, ahol 1941. szeptember 1-ével, az árnyékolás megengedésével a latin ábc-hez nagyon hasonló dőltírású (75-80°) új írásmódot vezettek be. Láthatjuk, hogy a bécsi Legrün zsinórírását, amelyből a magyar zsinórírás teremtődött, maguk a németek is elejtették. Ezután vizsgáljuk csak meg közelebbről, hogy milyen hatással van a zsinórírás a grafikus rendszerű egységes magyar gyorsírásra.
A zsinórírás hibái talán itt ütköznek ki a legjobban. Az álló írást tanult növendékek a gyorsírásnál dűltírásra kényszerülnek. A gyorsírás az ellipszis, a zsinórírás a kör vonalain alapszik. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyorsírás nagyon finom írásmód, amely még a régi magyar írásnál is sokkal finomabb. A gyorsírásban egysoros és félsoros betűk, közelírás, távolírás, torlódás, távolírás és közelírás emeléssel, helyzeti jelölések, különféle betűnagyítások vannak vastagítással fűszerezve.
Mindezeknek megtanulásához – a zsinórírással ellentétben – szükség van kezdő fokon 4 soros, továbbhaladóknak 2 soros, majd végső fokon egysoros vonalazású füzetre, továbbá hegyes irónra és feltétlenül dűltírásra.
Világosan láthatjuk tehát, hogy az álló írású zsinórírás íróeszközével együtt menyire ellentétben áll a grafikus rendszerű gyorsírással, amelynek finom, vastagításokkal tarkított rendszere képtelen a kezet kiművelni.
A két írásrendszer közötti nagy ellentétnek elszenvedői legfőképpen a tanulóifjúság. A cikkem befejezéséül egy sajnálatos körülményre utalok. Kár lenne – legalább is a kereskedelmi középiskolákban – a szépírást elhagyni. Úgy látszik, ennek pótlására vették be az új tanítástervbe a II. évfolyamban tanítható díszírást, mint rendkívüli tárgyat. Az elgondolás helyes volt, azonban ma az írás elemeit nem ismerő műveletlen kezű növendékeinknek díszírást tanítani képtelenség!
Befejezésül ismételten az írás ügyéhez fűződő nagy közérdeket hangsúlyozom. Cikkem megírásával kizárólag ezt óhajtottam szolgálni. A bajok lényegére – amennyire a lap terjedelme megengedte – rámutattam. Az egyedüli helyes mód az orvoslásra, hogy haladéktanul visszatérjünk arra az írásmódra, amely a magyar ember egyéniségének megfelel: az ellipszis-rendszeren alapuló régi magyar (latin) dűltírású szépírás tanítására!
Írta: Winkelmann László
Hozzászólások
A zsinórírás kérdésével csak négy évvel ezelőtt futottam össze először, amikor feltűnt, hogy elsős, írni tanuló lányom a legelejétől fogva számomra kissé fura, "álló" pozícióba fekteti a füzetet az asztalon. Megjegyzem, akkor még közöm nem volt a kalligráfiához. Szóltam neki, hogy sokkal kényelmesebben tud dolgozni, ha kissé "balra dönti", de a leghatározottabban visszautasította, mert a tanítónéni így mondta, és rászól, ha a füzet alja nincs vonalban az asztal szélével. Hoppá. Ekkor néztem meg figyelmesebben, hogy milyen vonalgyakorlatokat végez (még nem tartott betűknél), és hogy milyen betűket fog tanulni. És ekkor derült ki, hogy a zsinórírás mai változatáról van szó, ami - úgy gondoltam - csak azért eszméletlenül fura számomra, mert én dőlt betűkkel tanultam írni, olyansmivel, amit Winkelmann "régi magyar írásnak" nevez. Ettől kezdve nem is tudtam régi feltett szándékom szerint segíteni szegénykémnek a betűgyakorlásban ahogy szerettem volna, mert ebben ugyanolyan kezdő voltam, mint ő. A különbség most annyi, hogy én azóta sem tanultam meg a zsinórírást, ő viszont már négy éve használja.
Kipróbálni kipróbáltam, csak annyira furcsán eltért formailag a "természetes" írásomtól, hogy nem erőszakoskodtam a kérdéssel:D. Gondolom más a helyzet, ha valaki ezzel tanul írni, mint Magyarországon a gyerekek nagy többsége, (nem ismerem az országos tanrendet, de úgy rémlik mintha léteznének dőlt betűs elsős tankönyvek is), azoknak ugyanolyan kényelmes, mint nekem a dőlt betűs.
Hát mindez azért lehet, mert Te a dűlt írást tanultad, és ő álló írást tanul. Azonban a dűlt írás, nem a dőlt írás, és ezen különbségről fogok is ide rakni írásomat, amelyet a TDK dolgozatomból idézek majd be, ami ezzel a problémával foglalkozott, vagyis inkább a kalligráfia oktatásba való behelyezésének előnyeivel és lehetőségeivel, de érintette ezt a kérdést is.
Valóban vannak dőlt írásmintákkal rendelkező írást tanító elsős tankönyvek, de azok csupán választhatóak. Hogy miért is jobb a dőlt betűs írás tanulása, és hogy mi pontosan a különbség az írástanulások között, Virágvölgyi Péter - és később számtalan pedagógus és kísérletek - tárták föl. De erről részletesebben a következő beszúrt anyagban/könyvben térek ki...
Nagy érdeklődéssel várom. A legkomolyabban.
Érdeklődéssel várom:D:D:D
Végigolvasva a cikket rá kellett döbbennem, hogy annak idején én is sajnos az állóírást tanultam. A tanító néni le akarta törni annak a kezét, aki a papír elforgatásával próbálkozott. Kevés emlékem van abból az időből, amikor a betűvetést tanultam, de arra nagyon jól emlékszem, hogy kínszenvedés volt írni tanulni, és nagyon utáltam azokat a házi feladatokat, amikor egyetlen betűt kellett oldalakon keresztül gyakorolni.
Igen, én is az álló írást tanultam, és még - azt hiszem - sokan mások is, sőt a mai napig, pedig már számtalan kísérlet bebizonyította, hogy például a Virágvölgyi-féle dőlt betűs írás sokkal jobb eredményre vezet. Ahhoz viszont, hogy azt tanulhassák a diákok - mert mint alternatív oktatási lehetőség választható, és egyes iskolákban tanítják is - az kellene, hogy a tanítóik tudják az írást, vagy ne legyenek lusták azt is megtanulni, illetve eleve azt tanítsák nekik a Főiskolákon, Egyetemeken, ahhoz azonban ott kéne olyan, aki tudja, vagy hajlandó megtanulni... könnyen előfordulhat, hogy valójában szétzilált oktatási rendszerünk hibája, hogy nem tanulunk meg jól írni, pedig az írás fontos dolog. Hiába, hogy itt ülünk a számítógép előtt számtalan esetben, és gépelgetünk, hiába az sms és bármi, ami úgy tűnik felválthatja a kézírást, mert semmi sem fogja. Emlékszem, amikor néhány éve az a hír röppent fel, hogy az internet és az e-book lehetősége majd elnyomja a könyveket? És mi lett belőle? Az emberek igenis szeretnek papír alapon olvasni, és számtalan könyv jelenik meg...