A kutatások, a módszer, és eredményeik (3)

Virágvölgyi Péter dőlt betűs írásának és az ezzel kapcsolatos kutatások főbb eredményei-nek rövid bemutatására több okom is volt. Egyrészt azon általános tanulság miatt tartottam fontosnak írni róla, hogy amennyiben valami jobb módszerre akadnak a szakemberek az oktatás területén, úgy az egész szisztémát érdemes átgondolni, sőt: akár megváltoztatni. Bár napjainkban rengeteg újítással találkozhatunk, mégis hosszú idő szükséges – érthető okokból -, hogy ezek az újítások megjelenjenek az általános- vagy középiskolai oktatásban.
Másrészt a kutatási eredmények jól mutatják azt is, hogy az írás tanulása, sajátunkká téte-le nem egyszerű feladat. Bármely írásmintával kapcsolatban igaz lehet, hogy a hatékonyság szempontjából több helyen el lehet térni tőle, azonban egy megfelelő módszer csodákra képes. Ezt bizonyítják azok a vizsgálati eredmények is, amelyek a föntiekben lettek röviden ismertetve.
Külön fontosnak tartom kiemelni, hogy az írás nem csak köznapi használatából ismert funkciókkal bírhat. Az írás egyfajta önkifejezés is lehet. Ahogyan írunk, sokat elmond rólunk, erre mutat többek között a grafológia tudománya is. Ennek kapcsán felmerül: mi lenne, ha még az írásunkban is eldönthetnénk, hogy mit mutassunk meg magunkból – természetesen nem megfeledkezve alapvető funkciójáról.
A pedagógusok gyakran figyelhetik meg ama jelenséget, hogy amikor egy gyermek írni tanul, játék közben megpróbálja utánozni a felnőttek írásmódját. Ez azonban azzal egyenlő, hogy olvashatatlanul csúnya írást szeretne elsajátítani. Elgondolkodtató, hogy milyen írásmintát mutatnak a felnőttek a gyermekeknek saját kézírásukon keresztül, márpedig – ez talán evidencia – nem lehet pedagógiai cél, hogy a későbbiekben valaki még a saját írását se tudja elolvasni. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az írással több szempontból is „üzenni” szeretnénk. Egy jegyzettel többnyire saját magunknak, hogy később fel tudjuk idézni a hallottakat. Egy levéllel másvalakinek. Egy írásművel pedig lényegében minden-kinek. Márpedig írásaink nem feltétlenül készülnek számítógéppel még ma sem. Érdemes elgondolkodni azon, hogy bár úgy tűnik, hogy a számítástechnika fejlődése, az elektronikus levelezés, illetőleg a multimédia újabb és újabb technikai vívmányai háttérbe szorítani látszanak a kézírást, azt mégsem fogják tudni kiszorítani az élet összes területéről – minthogy nehezen képzelhető el olyan életforma, melyben mindig és mindenkor körülveszik az embert elektronikus eszközei és azok energiaforrásai. Ez legfeljebb a mobiltelefon esetében képzelhető el – annak általánossá vált használata miatt. A mobiltelefon esetében viszont azt látjuk, hogy a kisméretű és számú „billentyűzet”, azaz több betűt, illetve karaktert tartalmazó többfunkciós gombok miatt még a viszonylag rövidebb üzenetek küldése is körülményesebb és ennélfogva fárasztóbb tevékenység, mint kézzel leírni valamit. Vagyis a technika egyelőre nem fogja felváltani a kézírást – aminek emiatt milyensége sem lesz elhanyagolható kérdés a jövőben sem. És ehhez még hozzájön az írásmód és írástanulás említett mentális vonatkozásainak fontossága is.